Body Positivity - Kezdődjön az utazás!

szombat, január 21, 2017


Az új évvel együtt exponenciálisan megnövekszik azoknak a száma, akik fogadalom gyanánt fogyókúrába és edzőterembe járásba kezdenek. Sokan elkerülhetetlen úgy érzik az ünnepek után, túlélőként felülkerekedve a töltött káposztával és bejglivel vívott showdown-t követően, hogy változtatniuk kell az eddig követett életmódon. Az elhatározás aztán vagy kitart az év előrehaladtával, vagy nem. De ami bizonyos, hogy egy hatalmas, egybefüggő trigger ez az időszak sokunk számára, akik igyekszünk elfogadni önmagukat és megküzdeni akár nap mint nap saját önmarcangoló gondolatainkkal. Éppen ezért fontosnak éreztem, hogy beszéljek kicsit erről a témáról úgy, ahogyan azt én látom, mint kisebb-nagyobb sikerekkel büszkélkedő önelfogadó.

Az én body-positivity történetem néhány évvel ezelőtt kezdődött, ahogyan kilábalni igyekeztem egy étkezési zavarból. Rengeteg bajom volt az önértékelésemmel, körülbelül a nullával egy szinten tartottam magamat, az önbecsülés fogalmát még csak hírből sem ismertem. Így utólag visszanézve már éppen, hogy vissza sikerült kapaszkodni a lejtőről, mielőtt a dolgok elfajultak volna. Csak az elrettentés kedvéért, 47 kilóról kellett visszakaparnom magam, ami a magasságommal összevetve mindennek mondható, csak egészségesnek nem, ráadásul ennél állítólag jóval kevesebbnek tűntem a kívülállók elmondása szerint. A körülöttem lévők segítségével és tömérdek akaraterővel azonban sikerült felépülni az éheztetésből, túlzott mennyiségű testmozgásból és még több önsanyargatásból álló borzadályból. Professzionális segítséget is kaptam és kapok a mai napig is, hála a Föld legjobb életvezetési tanácsadójának, akivel évek óta együtt dolgozunk azon, hogy helyben legyek lelkiekben, és akivel sikerült magammal kapcsolatban egy jóval pozitívabb képet kialakítanom, egészséges önbizalomra szert tenni. Manapság tudom, ki vagyok, hol voltam, és mit értem el, és valamennyi eredményemre - itt nemcsak a gyógyulásra gondolok - merek és tudok is büszke lenni anélkül, hogy rosszul érezném magam. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem bizonytalanodok el néha, de hát kinek nincsenek rossz napjai?

Az utóbbi időben kicsit ismét kritikus lettem magammal kapcsolatosan. Szeretném visszakapni azt a testet, amellyel a gyógyulást követően sokáig büszkélkedtem, és amelyet igyekeztem karban tartani, ahogyan csak tudtam, az utóbbi időben azonban eléggé elhanyagoltam magam ezen a téren. Tudni illik, mióta a hátam mögött tudhatom az étkezési zavaromat, egyáltalán nem vontam meg magamtól az ételeket, nassolok, amikor kedvem tartja, és teszem mindezt a legnagyobb örömmel és bűntudat nélkül. Ezzel nincs is semmi baj, ha valamit, akkor azt megfogadtam egy életre, hogy még egyszer nem hagyom magamat éhezni és nem vonok meg magamtól ételt - természetesen azért nem zabálok hányásig.

Mozogni egy időben mozogtam, először konditerembe jártam, de aztán nem volt társaságom, akivel járjak, és az egyetem is csúnyán beleszólt az életbe, így ezt offoltam. Kb. egy évre rá kezdtem el jógázni egy imádnivaló közösségben, és jól is ment, azonban a szakdolgozatírás miatt ismét háttérbe kellett szorítanom a testmozgást. Azóta pedig semmi. Pedig nagyon megszerettem a jógát, és bízok benne, hogy sikerül összegyűjtenem a bátorságom, hogy pofátlanul, egy évnyi eltűnés után ismét felbukkanjak a jócskán kibővült társaságban. Talán majd most!

Ugyanis - függetlenül az ilyenkor hangzatos újévi fogadalmaktól, amelyekkel én már ezer éve nem élek - most érzem úgy, hogy eljött az ideje, hogy újból kézbe vegyem a dolgokat. Nem nevezném fogyókúrának azt, amit csinálni készülök. Nem tudom a testsúlyomat, és fogalmam sincs a testem aktuális centimétereiről sem. A ruhaméretek meg olyan keszekuszák márkánként, hogy azon igazodjon ki más. Csak azt tudom, amit magamon látok, és tisztában vagyok azzal is, amikor a tükörbe nézek, hogy nem lenne muszáj változtatnom rajta semmit sem. Anélkül is szerethető és csodálatos testem van. Ez az egész igazából a közérzetről szól. Hiányzik a mozgás, hiányzik az, hogy lássam magamon az eredményét, ahogyan formál engem hétről hétre. A kihívás, hogy mire vagyok képes, miből mennyit tudok megcsinálni, meddig bírom a biciklin stb. természetesen az önsanyargatás mindennemű mellőzésével. Érzem, hogy ezzel több önbizalmam lehetne, jobban érezném magam a bőrömben. Mellékesen, az életvezetési tanácsadóm is azt javasolta a legutóbbi alkalommal, hogy érdemes lenne ismét belevágni némi testmozgásba.

Ezt akkor kicsit elszomorodva konstatáltam magamban. Ugyanis régóta érlelődött bennem a gondolat, hogy mozogjak és figyeljek oda magamra. De másfél-két évig jobbára minden egyes napom arról szólt, hogy a súlyom miatt kattogjak, a fogyókúrán idegeskedjek, és azon, eleget tettem-e aznap azért, hogy még többet fogyjak. Így a fogyózás, mint olyan, egy oltári nagy mumusként lebeg a fejem felett azóta is, legfeljebb az idő múlásával összébbment némiképpen. Ez azonban nem fogyókúra. És ezt igyekszem is tudatosítani magamban, amennyire csak lehet. A kritikusság a testemmel szemben pedig egészen máshonnan ered, mint annak idején, és maga az érzés is más. Nem öngyűlölet táplálja, hanem épp ellenkezőleg, az a bizonyos "szeretem magam"-érzés, amelyet igyekszek meghonosítani magamban. Épp ezért azzal nyugtatom magam, hogy most másként lesz, mint annak idején. Nem leszek még egyszer 47 kiló. Igazából, fogalmam sincs, hány kiló leszek, azt sem tudom, most mennyi vagyok, de nem is számít, nem ebben mérik az emberi értéket, ahogyan a centiméter sem alkalmas mérőeszköz erre. Tudni fogom és érezni fogom magamon, mikor lesz jó, mindenféle trigger számok nélkül, amik azon túl, hogy csak szorongással töltenek el, semmi mást nem adnának hozzá ehhez az utazáshoz. 

Így csakis kizárólag a self-care jegyében, három dolgot szeretnék elérni a következőkben:

  • sokkal sokkal több folyadék bevitele (kb. 3 bögre teában található vizen élek egy nap, ami nem normális semmképpen sem)
  • visszatérni a gyümölcsökhöz (régen sokat megettem belőlük, manapság... hagyjuk...)
  • mozogni, mozogni, mozogni! (mindennemű sanyargatás nélkül!)


  • Nem olyasmi ez, amit bárki ne tehetne meg, sőt! Épp ezért hangsúlyozom annyira magamnak és másoknak is: ez nem a fogyókúráról szól. Arról szól, hogy törődjek magammal és jobban érezzem magam a testemben. Nincs két egyforma self-love. Jópár Body Positivity fiókot követek, és mindannyian másban, másként látják azt, amire szükségük van a boldogsághoz. Van olyan, aki egyáltalán nem sportol, más igen. És mégis megférnek egymás mellett, hirdethetik mindannyian a Bo-Po üzenetét, és én is így szeretnék tenni. A magam módján, a magam nézőpontján keresztül megfogni és bemutatni: nekem mit jelent a Body Positivity. Bízok benne, hogy ez a kaland közelebb vihet ehhez a célhoz, tapasztalataimat pedig természetesen időnként itt is megosztom majd!

    You Might Also Like

    0 megjegyzés